• Ünnepségek:

A Kék Királyság apraja-nagyja szeret ünnepelni. Épp ezért majd' minden alkalmat megragadnak, hogy fesztiválokat, lakomákat tartsanak. Minden évszaknak megvan a maga szezonális ünnepe: ősszel az aratást, nyáron a jó termést, tavasszal a természet feléledését, télen pedig annak búcsúztatását ülik meg. Ezen kívül helyet kaptak olyan ünnepségek is, mint az uralkodó születésnapja, trónutód születése, az első alkotmány kikiáltása. Ilyenkor mindig az évszaknak megfelelő étkeket készítenek és esznek. A mulatságot mindig vidám zene és heves tánc kíséri. 

• Temetkezés:

A Kék Királyság területén kétféle temetkezés terjedt el. Az egyik kizárólag a királyi család tagjainak jár, a másik a köznép módszere. Ha a királyi családban elhalálozik valaki, a palota hagyományosan feketébe öltözik, minden fényt a meggyújtott gyertyák rengetege ad. A temetési szertartást többnyire naplemente utánra időzítik. Az elhunyt párja, gyermekei hagyományosan egy-egy szál virágot helyeznek a nyitott koporsóba, amit csak eztán zárnak le, majd a család rangidős tagjai - természetesen segítséggel - vállukon meneteltetik el a koporsót a családi kriptába, ahol a gyermekek, a palota népe még egyszer, utoljára meghajol az elhunytnak. Van egy olyan hagyomány, hogy gyertyát gyújtanak a sír körül a gyermekek - ezért fontos, hogy valakinek sok utódja legyen, mert így halála után fényben nyugodhat. A királyi temetkezést papi ima, ének kíséri.
A nemesség temetkezése valamivel egyszerűbb. Az elhunytat külön erre a célra készíttetett tutajra helyezik, majd a folyóra, tengerre eresztik. Egy erre a célra fenntartott íjász tüzes nyíllal lángra lobbantja az úszó tutajt.
A köznép a földbe temetkezik. Régebben az elhunyt értéktárgyait is a holttal temették, ma már inkább ereklyeként őrizgetik őket tovább. A nemesség és a köznép temetkezését is papi ima kíséri.

A gyász színe a fekete.  

Bővebben: Könyvtár - Középkor folyt. kev.  

• Koronázás:

Ha elhunyt a király, hagyományosan a szenioritás elvét követve a legidősebb gyermek kerül a trónra. A koronázási szertartást az egyház legfőbb papja végzi, aki erre a célra fehér és arany, díszes talárba bújik, és archaikus, kéki nyelven bonyolítja le. A szertartás a királyi trónszék előtt zalik, a koronaészerek színe előtt, mely a következőkből áll: jogar, országalma és a szent korona. A féltérdre ereszkedett herceget a pap először arról kérdezi, igazságosan, és országuk törvényének megfelelően fog-e uralkodni. Ha a válasz nem, a szertartás nem folytatható. Ha a válasz igen, akkor ketten a herceg hátára adják a felelősségtől súlyos királyi palástot, kezeibe a jogart és az országalmát, a főpap pedig arról beszél, mit is képviselnek eme ereklyék. Az ország koronája csak ez után kerül a herceg fejére. A pap áldást mond, majd bejelenti az új király teljes nevét és címeit. Az új királynak eztán köszöntenie illik a népét, akik izgatottan összetódultak az udvarban. Amint megmutatta magát az új király, a nép ezernyi lámpást enged az égre.

Bővebben: Könyvtár - Középkor folyt. kev. 

• Öltözködés:

A palotában élőknek mindig ügyelniük kell arra, hogy öltöékük alkalmas legyen a nép fogadására. A divat azt diktálja, hogy vagy combközépig érő tunikát, vagy zakóhoz hasonló felsőt viseljenek egy hófehér ingre. Ez alatt bármilyen nadrág, harisnya lehet, a csizma térdig, vagy térd alá kell érjen. Hosszabb nem lehet. kivéve lovagláshoz. Színeik a kék bármely árnyalata, melyet gyakran arannyal, fehérrel szegélyeznek. Gyakori a díszes, aranyszín csatú öv, illetve az ing fodrait formázó mandzsetta használata. Ha a palotán kívülre utaznak, díszes, arany-kék utazóköpenybe bújnak, melynek csuklyája is van. Ezen kívül díszes karpereceket, nyakékeket is szívesen viselnek.