Létezik egy ősi legenda, miszerint a korunk előtti időkben két unatkozó istenség leszállt földünkre, és mivel oly szórakoztatónak találtak bennünket, embereket, mágusviadalt hirdettek meg. A nyeremény pedig nem más volt, mint a nyertes kívánságának valóra váltása. A térkép minden csücskéből érkeztek mágusok, boszorkányok, varázslók és egyszerű harcosok, hogy részt vegyenek a viadalon. A szabályok egyszerűek, de ravaszak voltak. Istenségeink a viadal idejére a 16 összezárt harcos mágiaszintjének visszanyerését egymáshoz kötötték. A párbaj végeztével a győztesnek joga volt feltöltenie készleteit azzal, hogy egy éjszakát eltölt a vesztessel - nemtől függetlenül. Így nem csak mágiaszintjüket állíthatták vissza, de legyőzött ellenfelük erejéből is elnyerhettek egy keveset, melyeket későbbi csaták során felhasználhattak. Ezzel azonban vigyázni kellett, mert a csatában szerzett sérülések javarészt az erő eredeti gazdáját terhelte. Arról, hogy melyik vesztes melyik mágushoz tartozik, az illető jeléből megállapítható, mely az együttlét során kirajzolódott a bőrén. Ez minden résztvevőnek ugyanis teljesen más, attól függően, kinek a szolgájává lettek vereségükkel.

A viadal beosztása

A nyeremény igazán fenséges: a viadal győztesének kívánságát valóra váltják az istenek. Kívánhat bármit, azonnal teljesítik neki, még ha a világ pusztulását is kéri. Akik azonban kiestek már az első körben, nem kell, hogy búsuljanak: minden együttlétért két résztvevő közt pont jár, attól függően, melyikük a domináns fél az ágyban vagy épp melyikük lép hamarabb gyönyörbe. A viadal végén az a személy, akinek a legtöbb pontja van, vigaszdíjban részesül az istenek által, mely legalább éppen annyira értékes nyeremény, mint a győztesé.

A viadal helyszíne egy mesebeli sivatag, a térkép egy nem ismert pontján. Csak a kiválasztották találhatják meg, akiknél eldöntetett, hogy részt vesznek a viadalon. A sivatag közepén található a hatalmas, ókori aréna, trükkös csapdákkal, rácsokkal elválasztott felkészülőhellyel, illetve kör alakban kiépített pódiummal. Az istenek előkelő helyről, az aréna felett ülnek és követik figyelemmel a mérkőzést. Az aréna mellett, egy oázis dús árnyékában lett kiépítve a szállás, egy nagy, robosztus kőtömbépület, benne névre és személyre szóló szobákkal, étkezővel, fürdőhelyiségekkel és persze egy gyógyszobával. Az udvaron csillogó vízű forrás hívogatja a megfáradt versenyzőket, pálmalevelek és friss gyümölcsök teremnek a fákon. Igazi édenkert a sivatagos aréna után. Tőlük nem messze egy mesterségesen létrehozott gyakorlópálya áll, egy erdő, tele rejtekhelyekkel, programozott ellenségekkel és minden titokkal, veszéllyel, ami csak kellhet a felkészüléshez.