 
Ikaris valaha független ország volt, de Kaito ükapjának uralkodása idején, a néhai IX. Kék Király leigázta és elfoglalta, és saját földjével egyesítette a területet - így született meg a jelenlegi Kék Királyság.
Története régen és ma
Ikaris földje ősidők óta híres volt a különleges gyógyászati és hadászati technikákról, és ezek harmonikus keveredéséről. Békeszerető, zárkózott nép volt, ám mikor harcra került a sor, mindig fölényes sikereket arattak páratlan harcmodorukkal, mérgeikkel és gyógyeszközeikkel. Uralkodót maguk közül választottak, államformájuk mégis demokrácia maradt; minden ügyben közösen döntöttek, királyukat vezetőnek hívták, aki rangban és életvitelben a nép szintjén maradt, közöttük élt, járt, velük étkezett. Döntéseiben, kapcsolataiban kikérte az országa véleményét. Bár kiemelkedő számú hadsereggel bírtak, elsősorban herbalisztikával és gyógyászattal foglalkoztak - ennek ellenére a Kék Királyság egyre inkább fenyegetve érezte magát, ezért a IX. uralkodó, Kaito ükapja, Kuraito megtámadta, és nyugati segítséggel leigázta Ikarist.
Hatalmát szigorú törvényekkel és reformokkal igyekezett megszilárdítani, többek közt betiltotta a fegyverviselést, súlyos mértékű adót szabott ki, a Kék Királyság rabszolgájává tette az országot, vezetőjüket kivégezte, s Ikarisra erőltette a királyság diktatórikus formáját. E nép szabadsághoz szokott, nem béklyóhoz, így fellázadt - lázadásuk eredményeként Kuraito egytől egyik kivégeztette a hadsereg minden tagját, s a katonák fiú gyermekeit, akiknek később megfordulhatna a fejében az, hogy apjuk nyomdokaiba lépjenek. E véres mészárlásra egyik fél sem emlékszik szívesen vissza. Ikaris lakosságának száma drasztikusan lecsökkent, s népük már-már a kihalás szélére került.
Kuraito király hirtelen halált halt (egyes pletykák szerint egyik ikarisi ágyasa mérgezett borának esett áldozatul), és fia, Shiraito, igyekezett rendezni Ikaris kérdését. Enyhített az adókon, engedélyt adott egy korlátozott számú harcos rétegre és kiszállt az ország belügyeiből. Ikaris mégsem kaphatta vissza a vágyott szabadságát, és talpra állásuk évszázadokig eltartott. Ennek köszönhető talán, hogy hatalmas birodalmuk ellenére ma már csak egy kis létszámú közösség maradt.
Ikaris jelenlegi vezetői az Eoworedia testvérek. A legidősebb fivér, Raimë az ország vallási vezetője (pap), valamint kiemelkedő herbalista és páratlan harcos. Halkszavúsága, kiegyensúlyozottsága miatt ő felel a diplomáciai kapcsolatok fenntartásáért, valamint a kereskedelem jelentős része is az ő vállain nyugszik. Öccse, Nimrodel, forrófejű harcos, az ország egyik legjobbja, és Ikaris hivatalos hadvezére. Ikerhúgaik, Eärwen és Enelyë, mesterei a vië-nek, ami a zene útján történő gyógyítást jelenti. Legfiatalabb húguk, Siriel még nem döntött az útja felől.
Ikaris ma a Kék Királyság provinciája. Egy jövedelmező, gazdag kultúra, melynek erejét minden ország elismeri.
Hadászat, harcmodor
Ma már kevesen vannak az ikarisi harcosok. Mivel számuk elenyésző (50 alatt), éppen ezért az egyén előrébb való náluk a csapatnál. Az egyén fejlesztése, erősítése a cél, nem a csapatmunka kidolgozása. A harctéren az egy-egy elleni taktikával küzdenek, és csak akkor segítik ki bajban lévő társukat, ha a maguk meccsét már lerendezték. Harcossá náluk nem válhat akárki, hanem erre a posztra születni kell: a harcosnak szánt gyermek 5 éves korában elkezdi a kiképzést, épp ezért már 12 évesen hadba állítható. A jelenlegi seregben körülbelül 9 gyermek van, 12-16 év között, erejük azonban felér bármely felnőtt társukéval. Kiképzésük egy egész életre szól, egy igazi ikarisi harcos 12 éves korától 75 éves koráig képes teljesértékűen harcolni; "nyugdíjba" csak akkor vonulhat, ha megrokkan vagy meghal.
Harcmodoruk összetett, látszólag azonban egyszerű: kardforgató nép, minden harcosnak egyetlen kardja van, amit élete végéig használ és ápol. Hiszik, hogy a kardnak lelke van, ezért névvel látják el, és csak akkor cserélik le, ha a penge megsérül; ám ekkor is csak a pengét, a markolat, a fegyver "szíve" ugyanaz marad. A harcos 12 évesen, egy szigorú vizsga letétele után kapja meg a kardját, és ezzel válik teljes értékű taggá. A vizsga feltétele a jelenkori hadvezér megkarcolása, legyőzése; akinek ez nem sikerül, nem próbálkozhat többet, azonnal és örökre fel kell hagynia katonai pályájával. Régebben gyakori volt a vizsgán a halál vagy a bukást követő öngyilkosság, de Nimrodel vezetése alatt még egyszer sem volt rá példa.
Kardjuk a falquan, ami egyedileg és egyénileg kovácsolt, egyenes pengéjű, ikarisi hosszúkard. Az, aki a kardot forgatja, a mectar, vagyis a harcos, az ikarisi haderő tagja. Gyakori mondás, hogy "egy mectar felér hat macarral", ami azt jelenti, hogy egy ikarisi katona felér a világ bármelyik hat katonájával. Macarral azokat illetik, akik nem ikarisi harcosok, függetlenül attól, hogy milyen fegyvernemben küzdenek; e szó kissé negatív tartalmat rejt, érezhető belőle a megkülönböztetés, lenézés.
Harcmodoruk különböző technikákon alapul, melyek ősik és titkosak; a technika mikéntjét nem adják ki másoknak, és olyan összetett, hogy látásból megtanulni, elsajátítani lehetetlen. Ezen különböző technikák a gyorsaságra és a pontosságra épülnek, egy mectar kecses mozgású, légies, fürge és halálosan precíz, nem hagy második esélyt, és sosem mutatja ellenfelének a hátát. Különös ismertetőjegyük még, hogy nem kegyetlenek, nem szeretnek ölni, céljuk inkább a harcképtelenné tevés, az eszméletvesztés.
Gyógyászat
Ikaris gyógyászata igen fejlett, több területre ágazik szerte: akupunktúra, herbalizmus, gyógyfürdők, hipnózis és persze a vië. Ez a vië nem más, mint "a zene útján való gyógyítás". A természet elemeiből készített hangszereknek, úgy hiszik, varázserejük van, megtanulni játszani rajta azonban egyáltalán nem olyan egyszerű, mint azt az ember gondolná. Hosszú évek gyakorlása, lelki béke és egyensúly, koncentráció és különböző hittételek elsajátítása szükséges hozzá. A vië alapja a feltétel nélküli bizalom; a gyógyítónak bíznia kell nem csak magában, hanem a zenéjében, a gyógyulás sikerében is. Ez a technika egyedülálló, s csak keveseknek adatik meg, hogy igazán nagyszerű mesterévé váljanak. A zenélést gyakran ősi, ikarisi dalokkal kísérik, még eredményesebbé téve a gyógyulást.
Vallás és kultúra
 Erősen természethitűek. Úgy gondolják, a természetet, melyben élnek, áthatja az élet, éppen ezért minden elemnek istenséget, szellemet tulajdonítanak: az élet ott csörgedezik a Folyó szellemében, a Fák szellemében, a Szelek szellemében, a Hegyek szellemében, és ez az, melyből az emberek az erejüket nyerik. Megszólításaik, köszönéseik ugyanolyan szoros kapcsolatban állnak a természettel, mint ők maguk. Szinte mindent tudnak a növényekről és állatokról, tisztelik őket és kellően tudják hasznosítani. Náluk a természet indokolatlan rombolása, az állatok megölése súlyos bűn, melyért vezekelniük kell: a gyógyászathoz használt növényekért, és a ritkán leölt és elfogyasztott állatok húsaiért minden holdtöltekor imádkoznak, és áldozatot mutatnak be. Ez a Silda-ránar, avagy a Ragyogó Hold Ceremónia, ahol kegytárgyakat, ruhákat és füstölőket égetnek, hálát adván a természetnek, és elnézésüket kérve pusztító tevékenységeikért. A megjelenés ezen ünnepségen minden ikarisinak kötelező.
Minden szokásuk, tevékenységük a természet rendjének fenntartását, az egyensúly megőrzését szolgálja. Zárt kultúra, s mivel vallásuk a többi ország számára egyedi és idegen, ezért nem is kívánnak külsősökkel házasodni. A családon belüli vérfertőzést, a fajtalankodást elvetik, ahogy a másságot is kirekesztőnek és szégyenteljesnek találják. Látogatókat nem szívesen fogadnak, csak követekkel, küldöncökkel állnak szóba, s a jövetel célját, idejét, a maradás hosszát előre egyeztetni kell a vezetőkkel.
A vérbeli és teljes jogú ikarisi polgár könnyen felismerhető, mivel a fülük genetikailag egy kicsit hegyesebb végű, mint a többi népé. Ennek biológiai okai az étkezéssel és az éghajlattal hozhatók összefüggésbe, ellenben a vallási oka sokkal elterjedtebb: a természet mindent lát és hall, így Ikarisban a kimondott szónak óriási értéke van. A felelőtlen beszéd, a trágárság, a csacsogás kerülendő, ellenben ha valaki értelmesen, szépen szól, a természet meghallgatja és felel rá. Szerintük a fülük azért ilyen hegyes, hogy meg tudják hallani a természet üzenetét - és ennél fogva ők az egyetlenek, akik képesek rá.
Bár kultúrájuk egyedi, és kifejezetten hagyományőrző népnek tekinthetők, manapság nem minden ikarisi ragaszkodik foggal-körömmel a szokásokhoz. Raimë kifejezetten hagyományőrző, öccse azonban jóval szabadabb gondolkodású, a sztereotípiákkal szembemenő ember.
Az Eoworedia család és környezetük
Az Eoworedia család három generáció óta áll Ikaris élén. Semmiben sem különböznek elődeiktől és népüktől, uralkodásukat béke és siker jellemzi, leszámítva a jelenlegi Háborút.
 A család legidősebb gyermeke, születése óta arra készül, hogy átvegye anyjától a papi vezetést. Ő testesíti meg az ikarisi ideált, nem csak külsőre (hófehér haj, hegyeskés fül, nyúlánk atléta-alkat, könnyed járás, nemes vonások), hanem jellemre is. Békeszerető, türelmes és nyugodt férfi, a húszas évei végén jár. Segítőkész, lelkiismeretes, szorgalmas, ugyanakkor nagyon visszahúzódó és zárkózott. Mély gondolkodású, filozofikus jellem, olykor igen nehéz követni, kiismerni pedig még inkább lehetetlen. Erős az igazságérzete, jóindulatú, művelt férfi, de van egy sötét oldala, ami leginkább a kegyetlen időkben mutatkozik meg. Ért a kardforgatáshoz, van saját kardja is, de nem szereti az erőszakot. Növényismerete igen magas, gyógyítással, gyógynövénykészítéssel foglalkozik vallási teendői mellett - bármilyen hihetetlen, azért a zenéhez is ért egy keveset. A vië-hez választott hangszere a hárfa. Ő tartja Ikarisban a legtöbb szertartást, és ő képviseli az országot a gyűléseken. Komoly céljai vannak az országa és a saját jövőjét illetően, többek közt szeretne például "a saját fajtájából" házasodni. Fontosnak tartja, hogy jó kapcsolatot ápoljon más országok vezetőivel, ugyanakkor nagyon kritikus Kaitoval szemben. Szeretné, ha Ikaris visszanyerné függetlenségét és szabadságát.
 Gyermekkora óta megszállottja a harcnak. Folyton édesapja mellett koslatott, figyelte, tanult tőle, istenítette. Ikaris történelmében ő az első, aki már 9 évesen letette a vizsgát, nem más, mint az apja ellen. A kardforgatás ijesztő fokát űzi, s bár tanult játszani lindelén, számára Ikaris hagyományai nem többek megkopott, ócska szabályoknál. Ha teheti, szembefordul velük. Heves, hangos, akaratos, makacs, arrogáns és lusta, de nem rossz ember. Nehezen ismeri be a gyengeségeit, túlontúl büszke és becsvágyó, s ez a kettő gyakran elvakítja. A testvéreit nagyon szereti, ők a mindenei, értük bármire hajlandó, értük bármeddig elmegy. A határok meghúzása egyébként a gyengéi, hajlamos elveszteni a fejét. Noha ölt már, de ezt nem szeretné megismételni. Szigorú, kegyelmet nem ismerő hadvezér, keménykezű, gyakran eszelős. Szeret sokat beszélni, a harctéren viszont a kardja az esze és a szája; nem gondolkodik, inkább huszonéves rutinjának enged (ez a való életre is igaz, nem sokat járatja az agyát). Vidám természetű fickó, külsőre bátyja teljes ellentéte: hosszú, egyenes szálú, fekete haja van, izmos alakja, sötét, húzott szemei, fakó ajka. Kardját nwalyának hívja, ami azt jelenti, "kínoz, fájdalmat okoz". Érdekesség: szerelmes egy lányba, és ezt a környezetében szinte mindenki tudja, csak önmaga nem.
 Enelyë ikernővére, pár óra van köztük, anyjukat rendesen megizzasztották tehát a szüléssel. Eärwen teljes mértékű összhangban áll a testvérével, ismerik egymás gondolatait, érzéseit, vágyait, titkait, bár ezt a meghitt kapcsolatot gyakran viták árnyékolják be, leginkább húga részéről. Mindig is Eärwen volt érzelmileg az erősebb, míg az ikre gyengébb akaratú, védelemre szoruló. Enelyë kevésbé tud magára vigyázni érzelmileg, épp ezért számtalan férfi szerelme közt vívódik, míg Eärwen sokkal határozottabb, keményebb, és nem engedi, hogy egy férfi csak úgy levegye a lábáról. Szoros kapcsolatban áll bátyjával, Nimmel, számára ő a példakép, a férfi ideál; testvérével mégis a vië irányítói. Lanton játszik, énekhangja bársonyos, gyönyörű és megnyugtató. Egész viselkedésében, tartásában van némi nemesi arrogancia, távolságtartás, hűvösség, pedig a családjával és népével nagyon szeretetre méltón viselkedik. Kérdés nélkül segít bárkinek, aki segítségre szorul, és nagy hanggal támogatja Ikaris szabadságát, függetlenségét. Igazságérzete legalább olyan nagy, mint legidősebb testvérüknek. Nem csak a saját, de mások jogaiért is kiáll, épp ezért döntött úgy, hogy bármilyen nehéz is, részt vesz a háborúban.
 Eärwen ikerhúga, teljes mértékű összhangban áll a testvérével, ismerik egymás gondolatait, érzéseit, vágyait, titkait, bár ezt a meghitt kapcsolatot gyakran viták árnyékolják be, leginkább saját szeszélyes természete, hóbortjai miatt. Nagyon nehezen kiismerhető hölgyemény, heves, gyerekes, meggondolatlan, hajlamos akkor is a szívét követni, amikor ésszel kéne döntenie. Képtelen önálló döntéseket hozni, mindig azt nézi elsősorban, hogy önmagának mi a jó; ettől úgy tűnhet, hogy játszadozik mások érzéseivel, pedig valójában csak elkényeztetett. Őszintén szólva kedves és segítőkész, empatikus lány, csak hajlamos megfeledkezni arról, hogy nem körülötte forog a világ. Érzelmileg nagyon sebezhető; titkos románcot kezdett bátyja egyik katonájával úgy, hogy hivatalosan közben gyerekkori szerelme kedvese. A férfival már csak barátként tisztelik egymást, azonban pont e tisztelet és a következményektől való félelem miatt eddig még nem bontották fel eljegyzésüket - ettől függetlenül ugyanúgy összejár forró éjszakákra az ágyasával. Hangszere a kürt, mely azonban sokkal lágyabban és csendesebben szól, mint a nyugaton ismert kürtök. Ügyes gyógyító, de koncentrációja híján nem annyira eredményes, mint ikernővére.
 Ő a legfiatalabb Eoworedia, és ha felnő, valószínűleg ő veszi majd át bátyja vallási szerepét. Nem olyan rég döntötte el, hogy akupunktúrás gyógyítással szeretne majd foglalkozni, pedig még csak 6 éves. Nagyon szereti a testvéreit, egytől-egyig, s bár túlzottan fiatalnak hiszik, már elég idős ahhoz, hogy átlássa a világ működését. Jóban van Hakuei-jel, és minden vágya, hogy egyszer ő is kedvére utazgathasson, mint Raimë. Ezt megalapozandó nagyon sokat olvas más országok kultúráiról, Ikarisról, a történelmükről. Nagyon kedves, szeretetre méltó teremtés, igazán különleges képességekkel.
 Nimrodel szerelme. Gyűrűgöndör, elől mellig, hátul derékig érő, narancssárga haja van, igéző szemei, s gyönyörű, karcsú alakja. Meseszépnek számít a huszonéves ikarisi társai körében is. A szülei híres gyógyítók voltak, akik nyugatra utaztak, hogy tudományukkal másokon segítsenek, sajnos azonban hajótörést szenvedtek, és azóta sem kerültek elő. Azóta egymaga neveli két öccsét, mellette pedig hárfán tanulja a vië-féle gyógyítást Raimë-től. Szeretne egyszer majd a szülei nyomdokába lépni, és legalább olyan hasznossá válni, mint ők. Van egy nővére(k1), tőle azonban gyerekként elszakadt, mert a lány a Kék Királyságba utazott harcművészetet tanulni. Tudja, hogy Nimrodel szerelmes belé, de igyekszik kedvesen és megértőn viselkedni vele, s úgy tesz, mintha nem is sejtené - arra vár, hogy a férfi bevallja neki az érzéseit. A sajátjaival nincs tisztában, mivel minden idejét leköti két rosszcsont öccse, és a vië.
 Ikaris haderejének egyik kiemelkedő tagja. Ügyes, erős és rettenthetetlen harcos, látszólag nem igazán foglalkoztatja semmi, az érdeklődési köre szűk, a munkáját komolyan veszi, parancsnokát, Nimrodelt tiszteli és mindenben követi, sokat legyeskedik körülötte. Valójában viszont nem a hadvezérük iránt táplál ekkora érdeklődést, hanem annak húga iránt. Titokban Enelyë ágyasa, udvarolgat neki, ajándékokkal lepi meg, lesi minden kívánságát. A lány maga parancsolta, hogy váljon ágyasává, hogy közelebb tudhassa magát Faramirhez, azonban lépni már nem mert, s mivel nem gondolta komolyan, a fiú még egy ujjal sem nyúlt hozzá. Érdeklődése azonban kölcsönös a lány iránt, s ez szép lassan szerelembe fordult. Románcukról rajtuk kívül senki más nem tud.
 Előkelő kereskedő család gyermeke, aki gyermekként megbukott a katonai vizsgán, ezért úgy döntött, gyógyítóvá válik. Az akupunktúrában kiemelkedő sikereket ért el, ez lett hát a szakterülete. Egyke, ezáltal egy kicsit elkényeztették a szülei; természetesnek veszi azt, amije van, és gyakran túlzottan fukar, birtokló. Kamaszkora végén járt, amikor a kislány Enelyë megbetegedett, a fivérei pedig őt kérték fel gyógyítani. Szinte azonnal egymásba szerettek, azonban ezen első látásra szerelemnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Három évnyi forró szerelem után eljegyezték egymást, ám ahogy Enelyë idősebb lett, az érzéseik szép lassan kihűltek egymás iránt. Enelyë fivérei az esküvőt tervezik, ők ketten pedig barátként szeretik egymást, és mivel senkit sem akartak megbántani, még nem volt lelki erejük szakítani. Nem tud róla, hogy Enelyë másba szerelmes, épp ezért tulajdonaként ragaszkodik hozzá, és szándékában áll megtartani az esküvőt, noha a lányba már nem szerelmes. Karakán, határozott, ám érzelmileg kissé unalmas, szürke férfi.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
